A “Süsü, a sárkány” legendája lett több generációnak. A bájos mese mélyén egy fontos és ma is erősen aktuális figyelmeztetés rejlik, hogy aki nem olyan, mint én az nem biztos, hogy ellenséges. Sőt, az sem biztos, hogy más mint én. Hasznos, ha ezt már gyermekkorban kezdik a gyerekek megsejteni vagy megérezni, esetleg megérteni.
Süsü, a sárkány meggyógyítja ellenségét, ezért háromfejű apja kitagadja, testvérei kigúnyolják. A szegény egyfejű menekül, mindenki retteg tőle, mígnem találkozik a Jó Királyfival, aki Süsüt bejuttatja a királyi udvarba…
A teljes két felvonásos mesejáték, egyedülálló az országban. Nagyszínházi önmagában forgó díszlettel, szemkápráztató jelmezekkel, 2 méteres Süsüvel, eredeti újrahangszerelt zenével.
„Ó, ha rózsabimbó lehetnék…” sóhajtja Süsü, „Csiszi-csiszi köszörű, ez az élet gyönyörű…” kántálják a zsoldosok. „Emitt sírás? Amott bánat?, Ott termek, s a könny felszárad!” – énekli a Jókirályfi. Csak hull, csak hull, hull a könnyem, senki sincs, aki megmentsen….” bánkódik a királylány. Süsü, a sárkány történetét és a mesejáték fülbemászó dalait minden korosztály ismeri és imádja.
Csukás István meséjén több nemzedék nőtt fel, akik ma már szülők, sőt nagyszülők.
