Ezek között külön vonulattá nő a Richard Strauss-sorozat, amelyben eddig
a Daphné szólalt meg, a 2012/2013-as évadban pedig további két dalművet
láthat a nagyérdemű: A hallgatag asszonyt, illetve a zeneszerző utolsó
operáját, amely a Capriccio címet viseli. A második világháború alatt
1942-ben Münchenben bemutatott opera különlegessége, hogy Strauss fiktív
műfajba sorolta, s alcímében Konversationsstück für Musik, azaz zenés
társalgásként jelölte meg.
Mint oly sok operájának, ennek a cselekménye is a 18. században
játszódik, stilárisan is megjelenítve a kort, természetesen straussi
szemüvegen keresztül. A mű vezérgondolata: mi a fontosabb egy operában, a
zene vagy a szöveg? (Ugyanezt a kérdést már Antonio Salieri is
felvetette egyik 1786-ban írt egyfelvonásosában.) Olivier, a költő,
illetve Flamand, a zeneszerző külön-külön alkotott valamit a grófnő
születésnapjára, s mielőtt közös mű írásába fognának, nekiszegezik az
opera fő kérdését. A grófnő azonban éppúgy nem képes választani a
kegyeiért versengő két hódoló közt, mint ahogy nem tudja elválasztani a
szöveget a zenétől. „Ha az egyiket előnyben részesíted, elveszejted a
másikat” – mondja az opera végén, majd főudvarmestere bejelenti: a
vacsora tálalva!
Műsor:R. Strauss: Capriccio –zenés társalgás egy felvonásban, op. 85
A grófnő:
Rost Andrea
A gróf, a grófnő bátyja: NN
Flamand, muzsikus: Jörg Schneider
Olivier, költő: NN
La Roche, színigazgató: Franz Hawlata
Clairon, színésznő: Meláth Andrea
Monsieur Taupe: NN
Olasz énekesnő: NN
Olasz tenor: Horváth István
Udvarmester: NN
Közreműködik: a
Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar (karigazgató:
Antal Mátyás)
