Nőket látunk, különböző státuszban, különböző háttérrel, különböző jellemmel és akarattal. De vajon kinek az akarata érvényesül? A férfié, aki bár nincs jelen, mégis ordít a hiánya, mert minden belőle indul és hozzá tér vissza? A rendezőé és íróé, akik arra ?kárhoztatnak? két színésznőt, hogy ezen az estét ketten hattá hasadjanak?
Presszó-szonáta
Duna-parti-túra
“Hogy aki én
én vagyok-e”
Presszó és kávéház: találkozások színhelyei. Hogy ezek a találkozások véletlenek vagy sorsszerűek?
Nőket látunk, különböző státuszban, különböző háttérrel, különböző jellemmel és akarattal. De vajon kinek az akarata érvényesül? A férfié, aki bár nincs jelen, mégis ordít a hiánya, mert minden belőle indul és hozzá tér vissza? A rendezőé és íróé, akik arra ?kárhoztatnak? két színésznőt, hogy ezen az estét ketten hattá hasadjanak? De hát lehet egy színésznek pokol a színház, a játék? Hiszen minden szerep ezen a világon. A feleség. A szerető. A festő. És a megrendelő is. Gondoljon mindenki csak az Ahogy tetszik méla Jaques-jára.
A szonáta klasszikus zenei műfaj. Általában három, négy ciklikus tételből áll, amelyek formájára és sorrendjére nézve elég szigorú szokás alakult ki. Vörös István drámája ? nomen est omen- partitúra, amit a színésznők hangjukkal, mozgásukkal szólaltatnak meg. Igazi gúzsba kötve táncolás. És mégis, ahelyett hogy a műfaji keret korlátozna, teret enged a formával és stílussal való kísérletezésnek.
A szonáta teatralizálása írói és színészi bravúr. Valódi színházi játék, ahol nem elrejtjük a kulisszát, hanem megmutatjuk.
G: Kéner Gabriella
C: Maronka Csilla
Látvány: Giricz Máté
A rendező mukatársa: Vereckei Kata
Írta: Vörös István
Rendezte: Kaj Ádám
Sacra Infantilia Póka Mihály harmadik típusú találkozásai az ibrányi éjszakában.
Egy árva gyermekekből álló csapat, és egy rendkívüli felnőtt, egy nemes lelkű művész varázslatos története hűségről, bátorságról, barátságról és emberségről…
