A magyar nóta pontos meghatározása: „népies műdal”. Nem népdalok lesznek tehát a műsorban, hanem zeneszerzővel, szövegíróval ellátott szerzemények, az 1850 és 1930 közötti korszak szórakoztató-iparának jellegzetes termékei. A magyarnóta a városi ember nosztalgiáját fejezi ki a falusi élet iránt, olyan szerepű tehát, mint az amerikai vadnyugat ábrázolása a hollywoodi filmekben. Az urbanizálódó érzületet mutatja viszont, hogy a nóták felvillantják a párkapcsolat házasságon kívüli formáit, a partnercsere lehetőségét is.
A magyarnótát hagyományosan cigánybanda kíséri, ezért néha „cigányzenének” hívják, ám ez nem cigány folklór: inkább a bécsi szalonzene, a klezmer és a magyar népzene elegye. Kétféle szám van: „hallgató” (lassú, amikor az asztalra borulva kell sírni) és „csárdás” (lassabb vagy gyorsabb, amikor felejteni kell). Némelyik szöveg ügyes dramaturgiája – „Mindenkiről írjon, anyám!” – pedig már a sanzon világával rokonítja a nótákat.
A magyarnóta „hazug nosztalgiája, magyartalan hibridsége” ellen keményen fellépett Kodály Zoltán és köre, ám népszerűségét csak a rock tudta megingatni a 60-as évektől kezdve. Mégsem tűnt el: ma is jelentős tömegek napi (és ünnepnapi) kulturális tápláléka.
Nádasdy Ádám és Nádasdy Vilma, a lendületes apa-lánya duó a magyarnóta-irodalom legjavát adja ezen az estén, némi kommentárral, a történeti háttér felidézésével, zongora és hegedű-kísérettel. A műsort két részben, egy szünettel adjuk.
