Widor: Szvit, op. 34
Prokofjev: D-dúr fuvola-zongora szonáta, op. 94
Matuz István: Sakura, Sakura
szünet
Ian Clarke: Orange Dawn
Ian Clarke: The Great Train Race
Ian Clarke: Deep Blue
Jolivet: Chant de Linos
Guillaume Connesson: Techno Parade
Pintér Anna (fuvola), Zsupos József (klarinét), Kovács Luca (zongora)
A zeneakadémista Pintér Anna és Kovács Luca – akik mellé a műsor utolsó számában Zsupos József csatlakozik – kamaraestjének programja a fuvolarepertoárt járja be a zenei sokszínűség, a virtuozitás és a színpadi jelenlét szempontjából. A műsor Charles-Marie Widor op. 34-es Szvitjével kezdődik, melyben a 20. század fordulóján alkotó francia zeneszerző-orgonista a francia zene kecsességét és az orgona-fuvolahang rokonságának felmutatását követeli meg az előadóktól. A Widor-darabhoz hasonlóan négytételes Prokofjev-szonátában már megjelenik a magasfokú virtuozitás, melyről mi sem mond többet, mint hogy a zeneszerző Nyikolaj Harkovszkij fuvolaművésznek és Szvjatoszlav Richter zongoristának ajánlotta a művet. A félidő Matuz István szólódarabjával zárul, mely egy virágzó cseresznyefáról szóló japán népdal feldolgozása. A kompozíció a technikai és zenei nehézségeken túl a fuvola részeire bontását és a csonka hangszer megszólaltatását is magába foglalja. A szünet után Ian Clarke kortárs brit fuvolaművész három darabja szólal meg, melyből az elsőt egy kelet-afrikai napfelkelte, az utolsót a bálnák éneke ihlette, a kettő között pedig megtudhatjuk, hogyan képes a fuvola a vonat hangját különböző virtuóz megoldásokkal utánozni. André Jolivet Chant de Linos című darabját a párizsi Conservatoire fuvolaversenyére írta, ennek megfelelően a fuvolisták technikai tudásának egyik fokmérőjévé vált. Az estet egy 2002-ben komponált kortárs mű zárja, melyben az eksztázisig fokozódik az addig felgyülemlő energia.
Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont
