Ősök hangja
Verses vezetett meditáció
Október 31-én este, Mindenszentek előestéjén tökéletes alkalom nyílik, hogy kicsit befelé forduljunk és rendezzük a sorokat az Ősökkel.
“Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idõ egésze,
mit száz ezer õs szemlélget velem.
Látom, mit õk nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S õk látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - õk fogják ceruzámat
s én érzem õket és emlékezem.”
/József Attila/
Érezzük őket, emlékezzünk, rendezzük velük, amit rendezni kell, mert amit velük rendbe teszünk, már nem adjuk tovább.
A kapott örökségünk csak bennünk tud azzá az örökséggé alakulni, amit tovább szeretnénk adni.
Egy nagyjából egy órás versekből, prózákból és dalokból szőtt estét képzelj el.
Csak nem fogod a szemeddel nézni, hanem hallgatni és engedni,
hogy vigyen, ahova menned kell,
hogy jobban érezd magad,
hogy könnyebb legyen a szíved,
hogy jobban tudd szeretni magad,
hogy jobban tudd szeretni, akit szeretnél.
Csukott szemmel a belátásod erősebb.
Ha beláttad, amit be kellett,
sokkal jobbak lesznek a kilátásaid.
Szóval erre hívlak.
Egy felszabadító estére, ahol költők, dalszerzők, írók segítenek kimondani a kimondhatatlant. Segítenek rendezni az őseiddel azt, amit rendezned kell ahhoz, hogy a jelened és a jövőd szebb legyen.
Hogy a saját életedet élhesd.
Várlak szeretettel!
