A dalokat ismerik a szüleink és a gyermekeink is. A szövegek bravúrjait talán nem is értjük igazán, mégis belénk ivódott minden az évtizedek során. Játszottak kultúrházakban és klubokban, sportcsarnokokban és domboldalakon, majd stadionokban és templomokban. A tökéletességre való törekvés állandósult, a koncertek hangulata ugyanúgy rabul ejt, mint évtizedekkel korábban. Sejtelmes hangok, dübörgő forték, feszes tempók és monumentális dallamívek váltogatják egymást. A hangszerelés klasszikussá nemesedett, az 50 éves dal ugyanolyan elementárisan szól, mint a legújabb.
A rockzenét többször más dimenzióba helyezték, megszámlálhatatlan rekordot és elsőséget tartanak, ha számít bármelyik is a közönség szeretetéhez képest. Az Omega mára egy életérzéssé vált, szinte észrevétlenül. A Fan Club buszokat szervez akár 1000 km-re is, mert sokaknak újra és újra látni és hallani kell a csodát, ami úgy tűnik megismételhető. Nemrég a prágai Károly hídon Omega pólós németek és lengyelek köszöntöttek magyar rajongókat, mindezt csehek bámulták mosolyogva. A zene összeköt, ahogy mondani szokták, sőt hitet ad.
Nem meglepő, hogy 2017-ben is bombaformában játszották végig a turnét Berlintől Prágáig, Baseltől Brassóig. Nekünk természetes, de pl. Varsóban kevésbé, hogy mindenhol magyarul énekelnek, így fogadták el őket Európa-szerte. Az Omega nemzeti ereklye, csak nem tudunk róla. Itthonról nehéz elképzelni, hogy milyen szeretet és tisztelet övezi az együttest határontúl és messze külföldön.
