Furmányos kis komédia a „Nyolc nő". A hó elzárta a külvilágtól a hegyvidéki házat, ahol a karácsonyi készülődés közben holtan találják Marcelt. A házban lévő nyolc nő az áldozat anyja, felesége, húga, sógornője, két lánya és két háztartási alkalmazottja. A gyilkos köztük van, de ki lehet az? Marcelt felesége csalta üzlettársával, egyik lánya terhes, a másik féktelen kamaszként krimikkel köti le energiáit. Anyósa kicsit alkoholfüggő, sógornője plátói szerelmet táplált a ház ura iránt. Nővére ugyanazzal a férfival volt, mint akivel Marcel feleségén osztozott. De azért Marcelt sem kell félteni. A szobalányt azért hozta házába, mert már öt éve titkos szeretője. A darab nemcsak e bonyodalmaktól fénylik, hanem attól a dramaturgiai leleménytől, hogy Marcelt egy pillanatra sem látjuk a színen, csak portréja díszeleg a nappali falán. Marad csak a nyolc nő. Ebbe egy férfi belepusztulhat. Marcel kimúlása sem akármilyen.
Robert Thomas (1927-1989) francia író, színész és filmrendező számos bűnügyi darab szerzője, a példaképe Agatha Christie volt. A Nyolc nő Robert Thomas korai darabja, 1961-ben mutatták be először – és ez az, ami halála után ismét nagy sikert hozott a szerzőnek. François Ozon francia rendező 2001-ben az 1950-es évek melodramatikus hangulatát és a színházi előadások világát idézve vitte filmre – parádés szereposztásban. Kritikusok és nézők egyaránt rajongva fogadták az alkotást. A színpadra vitt történet azonban kicsit más, mint a filmé, arról nem is beszélve, hogy a színház, az „itt és most" varázsával egészen mást tud nyújtani, mint a film.
