Mozart: 23. (D-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 306
Mozart: 24. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 376
SZÜNET
Mozart: 25. (F-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 377
Mozart: 26. (B-dúr) hegedű-zongora szonáta, K. 378
Szabadi Vilmos (hegedű), Farkas Gábor (zongora)
A hegedű-zongora páros a rokokótól napjainkig az egyik legtöbbet foglalkoztatott kamaraformáció, Wolfgang Amadeus Mozart is harminchat művet írt erre az apparátusra. A Salzburgban született és Bécsben letelepedett komponista zongora-hegedű szonátáival egymaga képez hidat a korai klasszikus stílusban kedvelt, a hegedűt tetszés szerint elhagyható színező effektusként alkalmazó szerkesztésmód és az érett bécsi klasszicizmus két hangszert közel egyenjogúan kezelő felfogása között. Az Összkiadás élőben harmadik estjén sorra kerülő szonáták ennek a folyamatnak a középső, átmeneti stádiumát mutatják be. Az 1781-ben Bécsben publikált szonáták között találunk még régi, a hegedűt másodrangúként kezelő művet éppúgy, mint a két hangszert egyenjogúnak tekintő szonátát – hovatovább, a 23., D-dúr hegedű-zongora szonátát egy töredékben maradt hegedű-zongora kettősverseny anyagaiból alkotta meg a szerző.
