Jegyvásárlás


Program


MOZART-NAP 4.: g-moll zongoranégyes / Esz-dúr zongoranégyes ( Concerto Budapest szervezése )

MOZART-NAP 4.: g-moll zongoranégyes / Esz-dúr zongoranégyes ( Concerto Budapest szervezése )

„Mozart: az élet maga” – fogalmazott találóan a nagy angol karmester, Sir Colin Davis, jószerint mindannyiunk közös benyomását tömören összefoglalva. Ezt a kivételes tüneményt ünnepli a lassanként hagyományossá váló tavaszi Mozart-nap is: délelőttől egészen késő estig, a Zeneakadémia Nagytermében és a Solti Teremben, a Concerto Budapesttel és nagyszerű vendégeivel.

14.30 Solti terem – Mozart-nap 4.

Mozart: g-moll zongoranégyes, K. 478
Mozart: Esz-dúr zongoranégyes, K. 493

Közreműködnek: Ránki Dezső, Keller András, Szűcs Máté, Fenyő László

Wolfgang Amadeus Mozart: g-moll zongoranégyes, K. 478
A g-moll zongoranégyes 1785 őszén, Bécsben keletkezett, publikálására Hoffmeister vállalkozott. A mű iránt alig volt érdeklődés, s a kiadó arra kérte Mozartot, komponáljon „népszerűbb, közérthetőbb” nyelven. A kompozíció minden szólama komoly technikai kihívást jelent, a korabeli műkedvelők közül csak kevesen vállalkozhattak a darab előadására. Mozart a kamarazenei és a concerto-textúra sajátos elegyét hozta létre, melyben minden hangszernek önálló funkciót és szerepet szánt. A g-moll hangnem Mozartnál általában sötét színeket, drámai fordulatokat, patetikus beszédmódot hív elő, így van ez ebben a kompozícióban is.  Különösen igaz ez a nyitó Allegrora. A második tétel fénye, sugárzása ellenpontozza az első rész komorabb világát, a zárótétel pedig már G-dúrban szólal meg.

Wolfgang Amadeus Mozart: Esz-dúr zongoranégyes, K. 493
A zongoranégyes 1786 júniusában (igen közel a Figaro lakodalma komponálásának időszakához) keletkezett Bécsben. Alaphangja alapvetően derűs. Első tétele sok szempontból az Esz-dúr zongoraverseny (K 482) rokona, áradó tematikus invenció és nagyvonalú formálás jellemzi. A Mozart-stílusban különösen álomszerű hangnemnek tekinthető Asz-dúrban írt Larghetto a vallomásos, meghitt mozarti lassú tételek egyik gyönyörű példája, nagyszabású szonátaforma, melynek kódájában a komponista a fátyolos tekintetű búcsúk megindító gesztusait idézi. A zárótétel egyike azon kevés daraboknak, amelyeken Mozart utólag változtatott: az eredetileg túlnyomórészt kontrapunktikus koncepció helyett beérte kontrapunktikus epizódokkal. Helyenként a nagyszabású zongorafantáziák virtuozitását is felidézi.

Ajánló


Roman Polanski eredeti, nagy sikerű színpadi rendezését nemzetközi alkotógárdával, új köntösben állította színre…

Puccini utolsó és talán legcsodálatosabb műve, egyben első mesealapú operája középpontjában az izzó,…

Az István, a király egy családi viszály története. Géza halála után fia örökölné…