Egy kislány világgá megy. Sokáig nem tudjuk meg miért. Titok. Hatalmas hátizsákkal, pakkal érkezik. Szemmel láthatóan feldúlt Beszélni, játszani kezd, szép lassan kipakol szó szerint és átvitt értelemben is. Elmondja, hogy neki rossz, hogy otthon minden tilos, hogy mi mindent „nem bír” anyuban és apuban. Anyja és apja nézőpontját is megismerjük.Az előadás egy pontján aztán kiderül, hogy apja elköltözött és szülei válófélben vannak. A kislány önmagát hibáztatja. Egyszer mikor rossz volt és megverte az apja, ő a könnyeivel titkos jeleket rajzolt a falra és azt kívánta, hogy apu tűnjön el örökre.
Közben kezd sötétedni, a gyerek fél, tulajdonképpen haza szeretne menni, ezt azonban a világért sem ismerné el. Fáradt. Próbál elaludni, nem megy. Számolja a bárányokat, próbál elaludni, nem megy. Esti imát mond, próbál elaludni, nem megy. Végül álomba „dünnyögi magát”.
Amikor hirtelen meghalljuk Anyja hangját, aki vacsorázni hívja őt. Világgá menetele tehát játék volt, de azért elhatározza, hogy holnap mindenképp nekiindul.
Játsszák:
Játssza és rendezte: Jankovics Anna
Kiss Ottó, Ranschburg Jenő, Szabó T. Anna, Lackfi János, Kollár Árpád, Turbuly Lilla, N. Tóth Anikó, Babiczky Tibor, Weöres Sándor, Kukorelly Endre, Ágai Ágnes, Siv Wiederberger és
Halász Judit műveiből szerkesztette: Jankovics Anna
Díszlet és jelmez: Jankovics Anna
