…mint húrnak pendülése
Lukács / 2
SMETANA: Moldva
MARTINŮ: Concerto vonósnégyesre és zenekarra
***
DVOŘÁK: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar művészeiből alakult Koppándi Vonósnégyes:
Koppándi Jenő (I. hegedű),
Hutás Erzsébet (II. hegedű),
Ludmány Dénes (brácsa),
Kántor Balázs (cselló)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Dobszay Péter
Népszerű, közismert művek mellett egy ritkaságot is kínál a cseh muzsikának szentelt este. Ha volna komolyzenei slágerlista, Smetana Moldvája bizonyára ott szerepelne az élmezőnyben. Fő melódiája mélyen belevésődik az emlékezetbe, önkéntelenül is dúdolásra késztet. De az a dallam is napokig-hetekig kísérti a hallgatót, amely Dvořák 8. szimfóniájának harmadik tételében tűnik fel. Keserédes keringőnek mondanánk, jóllehet a szerző nem 3/4-ben, hanem 3/8-ban jegyezte le. Népi melódia váltja a tétel közepén, és – meglepetésre – kifejezetten rusztikus motívum a végén. A két romantikus kompozíció között szólal meg Bohuslav Martinů versenyműve vonósnégyesre és zenekarra. Amolyan modern concerto grosso, fanyar-neobarokk szélső tételekkel és egy váratlanul komor lassúval. Mintha a nagy világégés jóslata lenne – amilyen például Bartók Divertimentójának lassúja. Ám Batók 1939-ben komponálta a Divertimentót, valóban közel a katasztrófához. A Martinů-mű viszont 1931-ben keletkezett. Örök kérdés, hogy az érzékeny művészek mennyire sejtik meg a jövőt…
