mottó: „Az idegen csak idegenben idegen”
(Karl Valentin, író és bohóc)
K. (a betűjel feloldását ki-ki maga elvégezheti) értesül róla, hogy pályázati úton földmérői álláshoz jutott. Vonatra száll, hogy feladatát megtudja, és találkozzék ismeretlen megbízójával. Sosem fog vele találkozni.
Találkozik viszont – senki földjén, a helyszínre érve – egy kaotikus világgal, amit rendnek neveznek…
Dacos, szolgálatkész vagy éppen fölényes nőkkel, akiktől segítséget remél…
Egy apparátus készségesen józan, lelkes vagy éppen pökhendi tisztviselőivel, akik sakkbábuként tologatják ide-oda ...
Elvégre földmérőre mi szükség volna? Már minden földet kimértek.
A mélyen tisztelt, dühöngő, tiltakozó, renitens K. végül ráébred arra, hogy nem feltétlenül munkát várnak tőle, hanem bölcs belátást, alkalmazkodást. Különben csak botladozna, eltévedne, falnak ütközne.
Melyik utat válassza? Mi lesz a sorsa? Kálvária? Szenvedéstörténet? Vagy torz bohózat? Nézőpont kérdése. Erre keresi a választ a Stúdió K Fodor Tamás rendezte Kafka adaptációja.
Tervezők: Szegő György és Németh Ilona
A tervezők munkatársa: Steffanits István
Fény: Fodor Gergely
