Valóság-e, amit annak érzékelünk? Kiemelhet-e a káprázatból a gondolkozás, vagy az összpontosított koncentráció, a szertartásosan végzett cselekvés? Van-e véglegesnek tekinthető eredménye a kutatásoknak, a felfedezéseknek, a tudományos elméleteknek? Lehet-e ezekkel kezdeni valamit? Mi van kívül és mi van belül? Ki a végső megfigyelő? Létezik-e, hogy a szemünk előtt elterülő látvány hirtelen belezuhan az egyetlen és legerősebb energiába? A művészet eredendően magában hordozza és megteremti a folyamatos metafizikai jelenlétet. Madácsy István Fekete lyuk című kiállításán minden egyszerre igaz és hamis.
Képein minden ott van és nincs semmi. Dolgok, amelyek vagy nincsenek, vagy nem láthatóak. Szimbolikussá emelt formák. Szertartásos munkával létrehozott, ezüstösen rezgő, kozmikus hátterek, valamint merev, kemény, statikus motívumok a végtelenül szenzitív térben.
Kiderülhet, hogy amit olyan nagy meggyőződéssel figyelünk, az valójában nincs is, hanem pontosan ez a nézés, az éber figyelem tartja csak össze és teremti meg. Bekapcsolódhatunk abba a kozmikus játékba, aminek talán nincs célja, oka és értelme sem, miközben előttünk a tudat és a tudatban létező elme rendezett koncepciója találkozik és létrehozza saját következményeit.
Kurátor: Szalai Kata
