,, 2024 nyarára valami teljesen újra vágytam, ami cseppet sem megszokott. Huszonötév kerékpártúrás múlt után annyi mindent kipróbáltam már. Tudtam magamról, hogy fel tudok tekerni három- sőt négyezres hágókra, bírom a sivatag egyhangúságát és forróságát, jól tűröm a monotóniát, az síkságok hosszú egyeneseit. Így az idei túrán egy olyan helyszínt szerettem volna választani, ahol nem a kerékpározás nehézsége adja meg az alapot hanem… hanem minden más. Kenyában megtapasztaltam az egyenlítő-menti klímát, ahol az árnyékban is leég az ember bőre. Együtt kellett élnem különböző színesbőrű népcsoportokkal, akik meredten bámultak rám, bármerre is jártam az országban. Meg kellett kóstolnom az afrikai ételek ízvilágát, s kellő óvatossággal kellett bringatúráznom, táboroznom, hogy az ottélő népes számú változatos, embere sem veszélytelen állatok ne tudjanak kárt tenni bennem. Ez újfajta kihívást jelentett, s új készségeket keltett életre bennem. S – bár nem mindig volt könnyű – úgy érzem egy más emberként tértem haza ezután a három kalanddal teli hét után a fekete kontinens szívéből.” – Puskás Zoltán
Puskás Zoltán, alias „pusizoli” néven már több mind két évtizede aktív tagja a magyar túrakerékpáros közösségnek. Olyan embernek tartja magát, aki negyvenen túl sem úgy kezdi a mondandóját, hogy „amikor fiatal voltam”, hanem azon töri magát, hogyan tudná egyre magasabbra tenni azt a képzeletbeli lécet.
