Hat alak marad, mindegyik egy olyan bűnt testesít meg, amely nem rosszindulatból születik, hanem túlélésből: a sebezhetőséget elfedő gőg, a haraggá vált ki nem mondott fájdalom, a sértetlen családok iránti irígység, a szeretet utáni mohóság, az érzéketlenségig fokozott torkosság, a bujaság, mint menekülés. Minden bűn magában hordozza elveszített erényének árnyékát: az alázatot, a türelmet, a kedvességet, a nagylelkűséget, a mértékletességet és a tisztaságot — azokat a tulajdonságokat, amelyeket egykor az anya mutatott meg, aki már nincs jelen.
A hetedik hely üres. Az anya halálával a végső egyensúly elveszik: az az erény, amely összetarthatta volna a többit — a szeretet, a hit vagy a remény — még csírájában elvész.
Nélküle az erények elméleti, elérhetetlen eszményekké válnak, míg a bűnök a hallgatás és a hiány révén öröklődő, rögzült viselkedésformákká lesznek.
A mű az emlékezet és az utóélet rétegein áthaladva vizsgálja, hogyan formálja a gyermeki erkölcsöt iránymutatás helyett a veszteség, példa helyett a túlzás.
A Six Out of Seven a gyermekkori gyász árnyékával szembesít, és azt kérdezi, megtanulható-e az erény a gyengédség hiányában, illetve lehetséges-e a gyógyulás, ha az a személy, aki ezt megtestesítette, már nincs jelen. A mű az öröklődésről elmélkedik — nem a hit vagy az értékek, hanem a sebek örökségéről — és annak a halk, pusztító hatásáról, ha valaki olyan erkölcsi alap nélkül nő fel, ahová visszatérhetne.
Koreográfia: Eoin Mac Donncha
Zene: Levimate
Művészeti konzultáns: FrenÁk
Előadók: Bajkó László, Balázs Judith, Deák Zoltán, Nagy Eszter, Polgár Emília, Szekrényes László, Veres Nagy Attila
Produkciós asszisztens: Bartók Enikő
Öltöztető, kellékes: Both Melinda
Hangtechnikus: Chiritescu György
Light designer: Szabó Huba
Az előadás létrejöttét támogatták: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, Nemzeti Kulturális Alap
Az előadás budapesti vendégjátékát támogatják: Bethlen Gábor Alap, Nemzeti Kulturális Alap
