Haydn
Weber
Mozart
Caputo
Takács-Nagy
január
09–10–11.
Zeneakadémia, Nagyterem
09. csütörtök
10. péntek
11. szombat
Joseph Haydn: 88. (G-dúr) szimfónia, Hob. I:88
Carl Maria von Weber: 1. (f-moll) klarinétverseny, Op. 73
Wolfgang Amadeus Mozart: D-dúr divertimento, K. 334
Andrea Caputo (klarinét)
vezényel: Takács-Nagy Gábor
Takács-Nagy Gábor az idei Haydn–Mozart-sorozatban a 87. után Haydn egyik legnépszerűbb művét, a 88. szimfóniát is elvezényli. Bár a darab vérbeli klasszikus, a szerző valamennyi tételbe beletett valami tréfát vagy rendhagyó mozzanatot. Ilyenek a lassú bevezetést megszaggató hangok, a második tétel variációi, a menüett rusztikussága vagy az óraműszerűen zakatoló finálé madárhangjai és tűzijáték-robbanásai. A szünet után Mozart egyik legsikerültebb divertimentója, egy hattételes – és eredetileg ugyanennyi hangszerre írt – kamaradarab szólal meg. A kettő között váratlan vendég, valójában Mozart rokona, Weber zenéje színesíti a műsort. A mély, drámai, szinte operaszerűen kifejező klarinétverseny szólóját a BFZ muzsikusa és 2024-es Végh Sándor Versenyének díjazottja, Andrea Caputo játssza.
Az eszterházai udvari zenekar hegedűse, Johann Peter Tost abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Haydn neki ajánlotta 88. szimfóniáját. Tost eladta a kottát egy kiadónak, majd a pénzt „elfelejtette” átadni a szerzőnek. Haydn mégis sokat profitált belőle, hiszen a mű londoni bemutatója megalapozta a két évvel később Angliába utazó komponista sikerét. A szimfónia energikus lassú bevezetővel indul, amely hol játékos, hol drámai főrészt vezet fel. A lassú második tétel Brahmsot is lenyűgöző főtémája eleinte szólóoboán és csellón hallható, és sokféle kísérettel jelenik meg a tétel során – még trombitával és timpanival is. A dudaszerű középrészt tartalmazó ritmikus menüett után ugyancsak népies hangulatú, de izgalmas kánont is felvonultató finálé zárja a művet.
A német romantikus opera megteremtőjeként ismert Weber számos kamara- és versenyművet komponált. Ezek között találjuk a Heinrich Baermann részére írt műveket is. Webert lenyűgözte, ahogy a klarinétvirtuóz a hangszer tetejétől a legaljáig kiegyenlítetten és bravúrosan játszik, és 1. klarinétversenyében bőséggel ki is használta barátja képességeit. Az 1811-es darab drámai, viharos zenével indul, amelyben a zenekar dühöngő kitöréseire a szólista elgondolkodóbb szólama felel. A titokzatosan kicsengő nyitány után a lágy, lírai dallamot hozó lassú tételt csak néhány pillanatra zavarja meg zaklatottabb zene. A rondó-finálé epizódjaiban hol mollba fordul a mű, hol az oboa kel versenyre a klarinéttal, hogy végül közös optimizmussal záruljon a darab.
Két hegedű, egy brácsa, egy nagybőgő és két kürt – ez Mozart D-dúr divertimentójának rendhagyó hangszerelése. A magánéleti válságok közepette született mű apparátusa a műfaj szerenádos előzményeit idézi, de kifinomultságában jócskán túlmutat a háttérzenék világán. Valószínűleg Mozart barátja, Sigmund Robinig számára készült, aki akkoriban végzett jogi tanulmányaival. Kiváló hegedűs hírében állt, így talán a kényes elsőhegedű-szólamot rá álmodta meg a szerző. A nyitó allegro, a variációs andante, a félénk menüett, a dalszerű adagio, az élénkebb menüett és a terjedelmes rondó mintapéldája annak, hogyan lehet kis erőforrásból nagyszabásút alkotni.
André Rieu 2025. november 28-án és 29-én visszatér Budapestre, hogy lenyűgözze közönségét egy látványos új show-val az MVM Dome-ban. A…
Szekeres Adrien 15 éve viszi el az ünnep legszebb dalait az ország számos pontjára, kis és nagy templomokba, koncerttermekbe. Nem…
Az anekdota szerint Rossini életében háromszor sírt, és ebből egyszer egy vízbe hullott szarvasgombás pulyka miatt. Hogy ezzel a történettel…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
