Ebben a világvégén maradt, felejtett katonai táborban nincs más feladat, mint amit a Kapitány és a Doktor, egy itthagyott rendszer fenntartói kitalálnak. Mintha Trepljov színházát néznénk a tóparton, azt a kozmikus magányt az űrben. Hideg, hideg, hideg. Üres, üres, üres. Nincsenek falak, így mindenki terébe, életébe belelátunk. Ahogy kijárat sincsen, így nem lehet elhagyni ezt a helyet. A szereplők élete a szemünk előtt zajlik, szimultán. Kilépni nem, csak megszűnni lehet. Marie és Woyzeck számára is ez az egyetlen lehetőség.
Büchner töredékekből álló műve megtörtént bűneseteket vett alapul. Daniel Schmolling 1817. szeptember 25-én leszúrta barátnőjét, L-t; Johann Christian Woyzeck pedig 1821. június 21-én hét késszúrással ölte meg szeretőjét.
Mi vezethet el odáig, hogy a számunkra legfontosabbat tegyük tönkre, pusztán annak féltéséből? Milyen az az út, amin végighaladva elveszíthetjük az irányítást a gondolataink és a tetteink fölött?
Woyzeck :Major Erik e.h.
Marie :Tóth Zsófia e.h.
Bolond:Bánki Gergely
Kapitány :Terhes Sándor
Doktor :Csoma Judit
Tamburmajor:Nagypál Gábor
Andres: Horkay Barnabás
díszlettervező:Fekete Anna
jelmeztervező:Kálmán Eszter
dramaturg:Garai Judit
dalszöveg:Peer Krisztián
zeneszerző:Kákonyi Árpád
fénytervező:Payer Ferenc
jelmeztervező asszisztens:Keszei Bori
asszisztens:Kovács Henrietta, Rezek Borbála
rendező:Hegymegi Máté
