Frenák Pál Társulat - Cage
A CAGE (jel.: ketrec) generációs tünetként mutatja fel az érzelmi bizonytalanság és elfojtások börtönébe szoruló, a hatalomgyakorlás játékterébe önként és tudatlanul besétáló egyén gyengeségét. A re-generáció (vagy talán de-generáció) az anyag újrakeletkezésének gesztusa: az anyag, ami folyamatos mozgásban van, a massza, mely önmagában, mint az atom bomlik, építő vagy bomlasztó – a felhasználás szándékától átlényegítve.
Az előadásban a kéz a kézben járó beteljesületlenség és széttéphetetlen köteléket építő örök vágyakozás misztériuma áll szemben a nyers állatiasság követelőző erőszakával. Az összezártság hatására alakuló emberi kapcsolatokban a csábító és a behódoló szerepei variálódnak. Az egyedüllét bizonytalan ijedtségébe, vagy egy kialakított viszonyrendszerbe berobbanó Másik időről időre újrarajzolja a vélt és valós viszonyrendszereket.
Vajon az egyenlőtlen és állandóan változó hatalmi viszonyok hatására alakuló személyiségek vágynak-e még a lázadásra? Képesek-e még a kitörésre? Vajon a test felszabadulhat-e a külső hatalom/rendszerek kényszerei és uniformizációja alól? A tehetetlenségből fakadó fojtogató néma sikoly nem fordul-e fulladásba?
Minden látszati valóság mögött megbújik egy másodlagos valóság, a világok részleges fedésben, részletekben, darabokban válik megismerhetővé, így a jelen kor kifejezési módjainak oly megfelelő Gilles Deleuze-i fragmentszerű építkezés logikáját adaptálják a Radikal Dance művészei, akik előadásukban hatálytalanítják a kezdetek és végek fogalmait és az örökös nyitottságot szem előtt tartva tagadják a hierarchikus szerveződés racionalitását. A díszletet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem volt hallgatóiból formálódott Paradigma Ariadné építészeti iroda tervezte ketrec-szerkezet adja, mely látszólagos egyszerűségéből kibomló metamorfózisokon át vezetve követi az előadás érzetvilágának változásait. A zenei kulisszát kortárs zeneszerző fűzi elektroakusztikus hangszövettel egységes szerkezetbe ikonikus zenei idézeteket, filmzenéket beidézve a közönség köz-tudatába kapcsolódva, újra meg újra a tudatalattiba hatolva. A zenei asszociációk gazdag tárházát kínáló előadás zeneisége is a lázadás és szabadságvágy tematikájára alapozódik, pulzatív ritmikába olvasztva a huszadik század ismerős „himnuszai”-t. A Radikal egy újfajta zenei megfogalmazás, a meglévő zenei anyagok újradolgozásával alkotott jelenkori zeneiség, a fotókollázsokhoz hasonló újra-alkotás gesztusát valósítja meg.
Előadók: Esterházy Fanni, Anibaldos Santos, Eoin MacDonncha, Maurer Milán
Díszlet: Paradigma Ariadné, Smiló László
Zene: MOME hallgatói csoportja – Gryllus Ábris
Fény: Marton János
Hang: Hajas Attila
Filozófiai konzultáns: Horváth Nóra (filozófus, adjunktus – Széchenyi István Egyetem)
Koncepció: FrenÁK
Koreográfia: Frenák Pál és a Radikal – Új generációs degenerációk
A Trafó, a Frenák Pál Társulat, a Radikal– Új generációs degenerációk és a Pannon Várszínház közös produkciója.
Támogatók: NKA, EMMI
Az előadás időtartama: 50 perc
