Mintha csak januári hangversenyünk folytatása lenne: Richard Strauss „vonós-próbáló” Metamorfózisai után egy tisztán fúvós-együttesre komponált műve nyitja meg az estét. A két mű között az a legnagyobb különbség, hogy míg a Metamorfózisok öregkori, egy életen át gyűjtött tapasztalatok birtokában született összefoglaló mű, addig a Fúvós-szerenád egészen fiatal kori, ifjonti romantikával teli darab.
Strauss remekül ismerte a fúvós hangszereket, nagy zenekari műveiben pompás feladatokat adott mindegyiknek és irántuk való szeretetét mutatja az is, hogy hatalmas életművében mindössze öt versenyművet írt: egyet hegedűre, kettőt kürtre, egy Duett-concertinót klarinétra és fagottra és 1945-ben az Oboaversenyt, „kis zenekar” kíséretével. Az oboaverseny e gyönyörű hangú fafúvós hangszer irodalmának kiemelkedően nehéz darabja, igen magas szintű technikai tudást és rendkívüli állóképességet igényel.
Vendégszólistánk, az 1978-ban született orosz Alekszej Ogrincsuk neve úgy szerepel a nemzetközi porondon, mint „a világ vezető fiatal művészeinek egyike”, többszörös verseny-győztes.
Mindezeken túl, a hangverseny legfontosabb műsorszáma Bartók Divertimentója, amelyet kevéssel amerikai emigrációja előtt írt. Ebben a vonós zenekarra komponált műben maradéktalanul jelen vannak a Mozart-korabeli értékes szórakoztató zenék formai ismertetőjegyei, lassú tétele azonban szívettépően fejezi ki szerzőjének lelkiállapotát, a félelmet a háborútól és attól a bizonytalanságból, amely várt rá, miután elhagyta hazáját.
