„Az ütőhangszeres szólistáknak megvan a maguk kis univerzuma: sajátos hangszerekkel, különleges játéktechnikákkal… A Triangel úgy van megkomponálva, hogy teret biztosítson ezeknek az egyéni kreatív erőknek. A négy csoportra osztott együttes részben rögzített, részben spontán módon reagál a szólistától érkező zenére. Ez a darab azokat az improvizált kadencia-technikákat fedezi fel, amelyek mintegy 100 évvel ezelőtt a versenyművek szerves részét képezték”, írja a Triangelről a zeneszerző. A darab 1993-as ősbemutatójának ütőhangszeres szólistája ugyanaz az Isao Nakamura volt, akit hangversenyünkön a Müpa közönsége is hallani fog. Ravel már 1906-ban elhatározta, hogy Johann Strauss előtti főhajtásként zenét ír A keringő apoteózisa címmel Gyagilev balett-társulata számára. Az emberi civilizáció megsemmisüléseként megélt első világháborús élmény azonban alapjaiban megváltoztatta a La Valse hangulatát, a romantikus és fényűző Bécs légkörét egy dekadens, fenyegető világ képe váltotta fel. Berio Sinfoniája (1969-ben a New York-i Filharmonikusok 125. évfordulójára komponálva) sem nélkülözi a pesszimista felhangot, a zenekarra és nyolc énekszólamra írott darab zenei idézetek segítségével egy elvont és groteszk kultúratörténetet vázol fel. A szövegek (beszéd, suttogás, kiabálás) forrásai igen változatosak: Claude Lévi-Strauss, Samuel Beckett (regényrészletek) és Gustav Mahler (partitúrák előadói instrukciói).
