Csajkovszkij egy fontos lenyomatot hagyott a 19. századból számunkra zenei munkássága révén. Diótörő c. balett zenéje az utolsó színpadi műveként egy kuriózummá vált. Sikerei ellenére a szerző elégedetlen volt a színpadi megoldásokkal a Diótörő esetében. Zenéjét mélyebbnek ítélte meg önmaga, vagy akár fontos kortársa, Lev Tolsztoj is. Félt attól, hogy a látvány eltereli a zene sok értékéről a figyelmet.
Gyerekkoromban egyenes forrásokból tapasztaltam meg ezt a zenét és a balettet oroszországban nézőként, hallgatóként. Lenyűgözött minden giccsnek tűnő elem ellenére a zenében rejlő vágy és fájdalom. Mai napig lenyűgöz a monumentalitás mélyén rejtőző magány. Talán a szerző magánya ez, talán a koré, talán mindannyiunké. A Diótörő alakjában van valami tehetetlenség, ami a szerző tehetetlensége is egyben. Vagy bármelyikünk megdermedtsége is lehetne. Bolyongunk a városban és rengeteg inger bűvöl el bennünket pillanatról pillanatra. Elragad a látvány egzisztenciális és cukrozott ereje, pont annyira, amennyire a Diótörő sokszor közkedvelt díszleteinek jellege is. És emiatt a zene lényege sokszor eltűnik, felemészti a látható világ illúziója. A Diótörő nem kel valójában életre. Az álom nem lép be a varázslat birodalmába. Célunk az, hogy a tehetetlenség Diótörőjét felélesszük azáltal, hogy a külső látásról egy belső látás felé tereljük a figyelmünket. És ennek a belső világnak
minden erejét szeretnénk a felszínre hozni az érzelmek és a zene segítségével. Ez egy érzelmi balett lesz, melyben a képzeletünk táncol. Csajkovszkij személyét, lényét érintve. És mindazok lényét, akik hiszik, hogy a képzelet is valóság.
Sardar Tagirovsky
Szereplők:
Fekete Edda, Heletya Orsolya, Horváth Julianna, Mészáros Márton, Nagy Bianka, Nagyabonyi Emese,
Pável Réka, Sütő András, Szacsvai István, Székhelyi Dániel, Verebes Andrea, Vincze Erika, Wrochna Fanni
Rendező munkatársa: Barabás Bálint
Rendező: Sardar Tagirovsky
Az előadás hossza: 110 perc, szünet nélkül
