David Fray zongoraestje
Műsor: Bach-Kempff: Siciliano, BWV 1031, Händel: B-dúr szvit, HWV 434, Händel-Kempff: g-moll menüett, Pancrace Royer: Vertigo, Bach: a-moll hegedűszonáta, 3. tétel BWV 1003,
Scarlatti: d-moll szonáta (K 1), f-moll szonáta (K 466) h-moll szonáta (K 87), Bach-Feinberg: C-dúr orgonaszonáta, 2. tétel (Largo) BWV 529, Bach-Stradal: e-moll orgonaszonáta, 2.tétel (Andante) BWV 528, Couperin: Les Barricades mystérieuses, Rameau: La Rappel des Oiseaux, Bach-Kempff: Kantáta nyitány BWV 29
***
Wagner: Sonata für MW, Wagner-Bülow: Előjáték (Trisztán és Izolda), Wagner-Liszt: Izolda szerelmi halála
Ritka alkalmak egyike, hogy a világhírű, a hangszer fenegyerekének is titulált David Fray francia zongoraművész ad szólóestet Budapesten. Korunk egyik legmeghatározóbb Bach-játékosaként tartjuk számon, aki gyakran meghökkentően virtuóz előadásmódjával szinte elkápráztatja, olykor pedig szabályosan sokkolja a közönséget. Aktuális estjének programja a Cziffra Fesztivál keretében barokk, a kísérletezések és a normák megszilárdulásának időszakától indul, de Bach jól ismert alkotásai ezúttal a 20. század szemüvegén keresztül tárulnak elénk, méghozzá August Stradal, Samuil Feinberg és Wilhelm Kempff átiratain keresztül.
Fray fontosnak tartja a kottahűséget, de a kreativitás még inkább a sajátja. Ebből az elegyből pedig egy olyan fokú virtuozitás kerekedik, mely kiválóan beleillik a Cziffra Fesztivál által képviselt zenei örökségbe.
A koncert első felében még a francia barokk is megmutatja magát Couperint és Rameau művein keresztül, amit a nápolyi születésű Scarlatti három szonátája koronáz. S ha már kísérletezés, a fináléban a Bach életművétől eredő német művészet megújítója, ha úgy tetszik kiteljesítője, Richard Wagner is szót kap, akinek zenei elképzelései ezúttal a zongora nyelvén formálódnak, méghozzá Liszt Ferenc és Hans von Bülow átiratában.
Támogató: A Magyar Művészeti Akadémia és a Pesti Vigadó
A Cziffra Fesztivál támogatói: Miniszterelnökség, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.