Spíró György: Csirkefej
Pécsi Harmadik Színház
Írta: Spiró György
Rendezte: Vincze János Jászai-díjas
A Kossuth-díjas író és színházunk kapcsolata 1988-as Csirkefej-bemutatónkkal kezdődött, s az elmúlt évtizedekben az egyik legfontosabb szakmai kötelékünkké vált. Két drámáját ősbemutatóként tűztük műsorunkra Vincze János rendezésében: a Kvartettet 1997-ben, a Szappanoperát 1999-ben. Előbbivel elnyertük az 1997. évi Stúdió- és Alternatív Színházi Fesztivál Fődíját és az 1998-as Országos Színházi Találkozó Legjobb előadás díját. Produkciónk 234 előadást ért meg. Magyarország képviseletében részt vettünk vele a Kortárs Magyar Drámák Bemutatósorozatán Helsinkiben és Lahtiban, továbbá vendégjáték-sorozaton Erdélyben, az Egyesült Államokban és Kanadában. A Szappanopera meghívást kapott 2000-ben az Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába, 2001-ben pedig Bukarestben a
Magyar Színházi Napokon játszottuk. Spiró György Prah című drámáját 2007-ben, a Príma környéket 2013-ban mutattuk be.Teátrumunk bő három évtizeddel ezelőtt, a Vincze János által rendezett Csirkefej revelatív erejű színrevitelével alapozta meg igazán máig ható országos hírnevét és elismertségét; ettől
számítjuk a Pécsi Harmadik Színház megszületését. 1988-as előadásunkról – a Katona József Színház ősbemutatójával összevetve – Koltai Tamás kritikus azt írta: ,,a pesti produkció egy különös, kuriózumszámba menő világról szólt, másokról, arról, hogy szörnyű, ha a ,mélyben’ ilyen a világ; Pécs peremén – nem a helyszín, hanem a rendezés következtében – mi vagyunk a mélyben, s a mi világunk szörnyűségeire ismerhetünk.” Spiró drámája megdöbbentő erővel mutatja föl azt, ami társadalmunkban az eldurvult érintkezési viszonyok mögött van: a lélektelenséget, a magányt, az öntudathiányt, a szeretetéhséget; az emberi lét hiánybetegségeit. Ezért tűzzük műsorunkra 34 év elteltével ismét.A Csirkefejet Fodor Géza, a mű ősbemutatójának dramaturgja az indulatok drámájának nevezte; P. Müller Péter irodalom- és színháztörténész, kritikus mély és sötét iróniával átitatott tragédiaként elemezte; Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg, a kortárs magyar drámaírók elkötelezett mentora a vegetáció drámájaként vizsgálta. Maga az író ekként fogalmaz: „én filozofikus művet írtam, és nem az úgynevezett valóságot tettem színpadra. Ma is úgy gondolom, hogy ez a darab közelebb áll a görög tragédiákhoz, mint egy konkrét korszak megjelenítéséhez.” Azóta eltelt három évtized, és bebizonyosodott: a Csirkefej a magyar drámairodalom egyik kiemelkedő műve. Elsősorban filozofikussága és antik végzetdráma jellege (a macskagyilkosságtól az emberölésig) hordozza azokat a tartalmakat, amelyek a ma nézőjét mélyen és katartikusan megérinthetik, és amiért Spiró György elementáris erejű alkotását érdemes újra felfedezni és bemutatni.
Vénasszony: Bacskó Tünde
Srác: Tatai Gergő
Apa: László Csaba
Anya: Tamás Éva
Tanár: Bánky Gábor
Nő: Frank Ildikó
Haver: Fischer Norbert
Törzs: Götz Attila
Közeg: Bera Márk
Bakfis: Hollósi Orsolya
Csitri: Somogyi Bianka
Előadónő: Zengő Ágnes
Játéktér: Vincze János, Vata Emil
Hang-fény: Szabó Gyula
Technikai munkatársak: Herda János, Kolonics Gábor, Szabó Lívia, Wágner Koppány
A rendező munkatársai: Bódiné Kövecses Anna, Sándor Bea, Tatai Gergő
