Gálfi Csaba (brácsa), Juhász Barna (brácsa), Pivon Gabriella (fuvola), Polónyi Ágnes (hárfa) • Koncertmester: Pilz János
Műsor:
Antonio Vivaldi: g-moll concerto két hegedűre, csellóra és vonósokra, RV 578
Georg Friedrich Händel: D-dúr concerto grosso, HWV 323
Johann Sebastian Bach: 6. (B-dúr) Brandenburgi verseny, BWV 1051
Wolfgang Amadeus Mozart: 4. (D-dúr) szimfónia, K. 19;
C-dúr versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, K. 299
A Fesztiválzenekar tele van szólistaként is kiváló zenészekkel. Őket hallhatjuk az idén is folytatódó Concertino kamarazenei sorozatban.
A hangverseny első felében három barokk concerto grosso szólal meg, vagyis olyan művek, amelyekben egy kisebb és egy nagyobb csoport folytat egymással zenei párbeszédet. Antonio Vivaldi L’Estro Armonico, azaz Harmóniai inspiráció című sorozatában tizenkét versenyművet adott közre 1711-ben. A g-moll concerto a velencei hagyomány értelmében háromtételes zene lenne, ám a lassú bevezető külön tétellé nőtte ki magát a darab elején.
Szintén tucatnyi mű található Händel Op. 6-os Concerti grossi sorozatában. A szerző sokat kölcsönzött pályatársaitól vagy épp saját magától; D-dúr versenyművében is ennek halljuk kaleidoszkópszerű eredményét.
Bach 6. Brandenburgi versenyének különlegessége, hogy kizárólag mélyvonósokat használ. Ráadásul az általában dallamot játszó viola da gambát egyszerű kíséretre ítéli, míg a rendszerint elnyomott brácsát főszereplővé teszi. Elemzők a társadalmi rend kritikáját hallják ki a darabból.
A szünet után Mozart kerül középpontba, aki apjával és nővérével európai koncertkörúton volt, mikor első szimfóniáit írta. A mindössze kilencéves géniusz Angliában találkozott Johann Christian Bachhal, ekkori műveiben az ő hatását érhetjük tetten. A zárómű írásakor Mozart már 22 éves volt. Párizsban egy fuvolista herceg és hárfás leánya rendelt tőle kettősversenyt, amely hangszer összeállítását és törékeny líraiságát tekintve – annak ellenére, hogy Mozart állítólag egyik hangszert sem szívelte – egyedülálló az életműben.
