BEMUTATÓ - LOST ...
Kovács Gerzson Péter - TranzDanz
Amikor a jelenben visszatérünk azokra az (időben) elveszett terekre, amelyek éppúgy lehetnek elképzeltek, mint valóságos helyek – úgy reális minden, hogy közben az egész mégis álomszerű. Egy még be nem következett időben való létezés víziójára ugyan ez érvényes. Ez csak látszólag térprobléma, valójában az idő, vagyis az időbe vetett ember problémája. A látszólagos múlt-, jövő-idézés azonban óhatatlanul mégis csak a megtapasztaltakra, azaz a valóságra, vagyis annak emlékeire és a valóság, a személyes valóság részét képező vágyakra épül, miközben az igazit elfedi a játék, a mámor, a csoda érzéki élvezetének öröme és bánata. Itt, a fényutcában egyszerre élünk a jelen, a múlt és a jövő emlékeiben, az elképzeltnek vélt és a megtapasztaltnak tudott valóságban.
Fogalmam sincs, hogyan kell nézni bármit is [mármint művészetet] Gondolom, hagyni kell működni, hagyni kell hatni. Ezek a darabok referenciálisak,természetesen tele vannak utalásokkal a közös hétköznapjainkból, a közös múltunkból, ezek asszociációkat generálnak, ha hagyjuk, és ezek személyessé teszik a befogadást. Aztán egyszer csak mindenki a saját, személyes, csak neki szóló darabot kezdi el írni. Úgy kell ezt a táncot nézni, ahogy Mirót vagy Hrotkót nézünk, ahogy Murakamit olvasunk, hagyni kell megtörténni, nem kell neki ellenállni.
Kovács Gerzson Péter
Táncosok: Csuzi Márton, Ivanov Gábor, Tókos Attila
Zene: Kovács Jeromos
Koreográfus, látványtervező: Kovács Gerzson Péter
