Július 3., szombat
(esőnap: július 4.)
Beethoven: I. (C-dúr) szimfónia, op. 93
Beethoven: III. (Esz-dúr) „Eroica” szimfónia, op. 55
vezényel: FARKAS RÓBERT
I. szimfóniájában Beethoven még elődei nyomdokain jár: a mű arányai megfelelnek azoknak, amelyeket Haydn kései – „londoni” – szimfóniáiból ismerünk. Ez a derűs, lendületes, szellemes alkotás még a két évszázad: a 18. és a 19. határvidékén született, nem véletlenül fejezte be a bonni születésű mester 1800-ban. Az 1803/04-ben komponált, 1805-ben bemutatott III. („Eroica”) szimfónia azonban már nagy ugrás a romantikus gondolkodás felé: súlyosabb szimfonikus hangzás, színpadiasabb gesztusvilág és a Beethovennél oly fontossá váló, romantikus hőskultusz megjelenése jellemzi. A művet Beethoven Napóleonnak tervezte ajánlani, ám amikor megtudta, hogy az első konzul császárrá koronázta magát, felháborodva összetépte az ajánlást: ekkor lett a mű címe Sinfonia eroica.
Az ózdi születésű Farkas Róbert, a 2011-es Lovro von Matačić Karmesterverseny 3. díjasa a budapesti Zeneakadémián végzett tanulmányait követően 2006-tól 2012-ig a berlini Universität der Künste hallgatója volt, s legnagyobb sikerei azóta is Németországhoz kötődnek.
Július 10., szombat
(esőnap: július 11.)
Beethoven: V. (c-moll) „Sors” szimfónia, op. 67
Beethoven: VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92
vezényel: MADARAS GERGELY
Beethoven V. (c-moll, „Sors”) szimfóniája (1808) a zeneirodalom legtöbbet játszott, legismertebb, legtöbbet idézett műveinek egyike. Mellékneve nem a szerzőtől származik. Beethoven nem mindig szavahihető titkára, Anton Schindler hagyta az utókorra az anekdotát, mely szerint a komponista állítólag ezt mondta a mű híres, négyhangos nyitómotívumáról: „így kopog a sors az ajtón”. Mindenesetre a mű a III. szimfóniában megjelenő hőskultuszt folytatja, hiszen hallgathatjuk a sorsával megküzdő és sorsa fölött győzedelmeskedő hős történeteként is. Tematikus egysége pedig Liszt szimfonikus költeményeit előlegezi. A VII. szimfónia (1812) az önfeledtséget, a dionüszoszi mámort énekli meg, középponti zenei eleme pedig a (többnyire daktilikus) ritmus, a tánc, a mozdulat – nem véletlenül nevezte a művet Wagner „a tánc apoteózisának”.
Madaras Gergely (1984) az Orchestre Philharmonique Royal de Liège zeneigazgatója, számos európai és tengerentúli koncertterem és operaház rendszeres vendége, aki már az Angol Nemzeti Opera, a Savaria Szimfonikus Zenekar és az Orchestre Dijon Bourgogne karmestereként is bizonyított.
Július 17., szombat
(esőnap: július 18.)
Beethoven: István király-nyitány, op. 117
Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia, op. 125
km.: Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Sümegi Eszter – szoprán
Schöck Atala – alt
Szappanos Tibor – tenor
Cser Krisztián – basszus
vezényel: VAJDA GERGELY
A magyar zenekedvelők mindig szívesen hallgatják Beethoven István király-nyitányát (1811), nemcsak azért, mert a Kotzebue-drámához írt kísérőzenét –amelynek a nyitány bevezető tétele – a zeneszerző a Pesti Német Színház felavatására komponálta, de azért is, mert a mű alkotója délceg verbunkosdallamokkal tisztelgett benne „bajszos magyar barátai” előtt. A IX. szimfónia (1824), Beethoven utolsó befejezett szimfóniája a nyugati kultúra számára olyan kultuszmű, mint Bach Máté-passiója vagy Mozart Varázsfuvolája: amellett, hogy esztétikai értékeket hordoz, etikai normákat is rögzít. Kórust és szólistákat egyaránt foglalkoztató fináléja az oratórium és a szimfónia műfaját egyesíti. Schiller Örömódájának megzenésítése nemcsak az öröm, de a szeretet és a szabadság dicsőítése is.
Vajda Gergely (1973) karmester, zeneszerző, klarinétművész karrierje az Amerikai Egyesült Államokban bontakozott ki a Milwaukee-i, az Oregoni és a Huntswille-i Szimfonikusok élén, miközben a művész a magyar zeneélettel is mindmáig állandó és szoros kapcsolatban maradt.
