Jobb gazdagnak és szépnek lenni. Vagy ki tudja… Federico Fellini 1960-as filmje, Az édes élet a maga idejében olyan kérdéseket tett fel a magyar nézőknek, amelyekre nehéz lett volna akkor választ adniuk. Viszont örökül hagyta nekünk a magyar nyelvben a dolcsevitát.
2019. szeptember 21. szombat
15:00 — 18:00
Jobb gazdagnak és szépnek lenni. Vagy ki tudja… Federico Fellini 1960-as filmje, Az édes élet a maga idejében olyan kérdéseket tett fel a magyar nézőknek, amelyekre nehéz lett volna akkor választ adniuk. Viszont örökül hagyta nekünk a magyar nyelvben a dolcsevitát. Ezt aztán mindenki úgy értelmezte, ahogy akarta. Volt, aki egyfajta olasz életérzésként, volt, aki a léha, de vonzó élet metaforájaként, és természetesen voltak olyanok is, akiknek a szívét megszorongatták az édesnek tűnő, de elvesztegetett élet tobzódó tablójának képei. Fellini ekkor már elismert rendező volt - háta mögött az Országútonnal és a Cabiria éjszakáival. Az édes élet azonban alig hasonlít korábbi műveire. Lazább, epizodikusabb a szerkezete, a sztori csapong, de az édes-habos felszín alatt ott a szorongás, a tanácstalanság, a magány. És a zavarodottság: az olasz kultúra átalakulása miatt. Hiszen az apró villanásokban megmutatkozik, hogy szereplőink nem képesek összefésülni tradícióikat az éppen kibomló modern nagyvárosi - és fogyasztói - életformával. Hiszen Róma 1960-ban új fénykorát éli. Olimpia játékok - egyben az élő televíziós olimpiai közvetítések nyitánya. Kivirágzik a divat, a design. És nagyon menő amerikai kocsival száguldozni… Azon viszont akkor senki nem gondolkodott, vajon milyenek is lesznek/lehetnek a történet szereplői fél évszázaddal később. Aztán Paolo Sorrentino A nagy szépség (2013) című filmjében eljátszott a gondolattal. Érdemes megnézni mindkét filmet. Akár egymás után is.
Csernus Imre nevét szinte mindenki ismeri, hiszen ő volt az egyetlen pszichológus, aki…
Kukorica Jancsi és Iluska megindító szerelmi története, a csodás, magyar népmesei motívumokban bővelkedő…
Tasnádi IstvánA fajok eredete Nézőművészeti Kft. A színészek improvizációinak felhasználásával írta: Tasnádi István
