ÁPRILISI ÁLMOK
Műsor:
Wagner: Wesendonck-dalok WWV 91. / Brahms: II. (D-dúr) szimfónia, op. 73.
Közreműködik: Ingeborg Gillebo – ének / Kodály Filharmonikusok
Vezényel: Peter Szilvay (Norvégia)
1862-ben Richard Wagner megzenésítette egyik mecénása feleségének, Mathilde Wesendonck-nak a verseit énekhangra és zongorára. Az első kiadott változat a Fünf Gedichte für eine Frauenstimme (Öt vers női hangra) címet viselte, és a költő nevét még nem árulta el. Az a kérdés is felmerül a kompozícióval kapcsolatban, hogy összefüggő dalciklusnak kell-e tekinteni, vagy csupán különálló dalok gyűjteményének. Maga Wagner a sorozat két dalát tanulmánynak tekintette a Trisztán és Izolda című operájához, melyen ebben az időben dolgozott. Kipróbált bizonyos zenei ötleteket, amelyeket később az operában fejlesztett tovább. A "Träume" (Álmok) tételben a Trisztán 2. felvonás szerelmi duettjének gyökerei hallhatók, míg az utolsó "Im Treibhaus" (Üvegházban) hatása pedig a 3. felvonás előjátékában jelenik meg. Wagner egyedül "Träume"-ból készített hangszerelt változatot, a másik négy dal zenekari verziója Felix Mottl nevéhez fűződik.
Brahms II. D-dúr hangnemű szimfóniája 1877 nyarán keletkezett, amikor szerzője a karintiai Wörthi-tó mellett tartózkodott. A csodálatos természeti környezet hallhatóan befolyással volt a darab hangulatára, melyben egyszerre van jelen a derű és a szomorúság. Bár Brahms azt írta kiadójának, hogy új szimfóniája „olyan melankolikus, hogy Ön nem fogja tudni elviselni”, ez a megállapítás azonban legfeljebb a második tételre vonatkozhat. A nyitótételt sokkal inkább a pasztorális jelleg határozza meg, így ennek kapcsán kézenfekvő a Beethoven VI. szimfóniájával való párhuzam említése. A tréfás karakterű, harmadik tételt indító könnyed oboatéma – mely aztán szinte önmaga torzképévé válik – mozaikszerűen váltakozik a reneszánsz kor metrumváltásokra épülő, úgynevezett „proporciós táncpárjainak” technikájával. A befejező, negyedik tétel kezdetén megszólaló kísérteties, visszafojtott vonóstéma váratlan kirobbanáshoz vezet, hogy aztán a brahms-i életmű egyik legfelszabadultabb, sodró lendületű fináléja zárja le a kompozíciót. A II. szimfónia ősbemutatója kapcsán magyar szálra is találunk, ugyanis a Bécsi Filharmonikusok élén a világhírű, győri születésű Richter János állt a karmesteri dobogón.
- baljos -
