Orkán, szörnyű szélvész, vihar repíti be a térbe (a jelenbe? a valóságba?) a darab szereplőit, majd tovább sodorná őket (vissza a múltba vagy a tovább, a jövőbe?), de megvetik a lábukat, megkapaszkodnak (mibe? egymásba? az emlékeikbe? a vágyaikba?) és maradnak, maradni akarnak (hol? hol is vagyunk?).
Az egyre bonyolultabbá váló valóság megragadására a hagyományos nyelvi eszközök kevésnek bizonyultak, a jelenségeket sokkal inkább képekkel kezdtük leírni. A „képi fordulat” (ami ma is tart) a kommunikációban felértékelte a kép szerepét. Az ábrázoló jellegű képek és a szemantikai jelentést nélkülöző ornamentika először kiegészítették egymást, aztán összemosódtak, a díszítés értelmezési tartománya kitágult és egyben el is bizonytalanodott, majd a két minőség összefolyt és a képek „ornamentalizálódtak”. A folyamat végén (?) a mai képekre a jelentésnélküliség jellemző.
A rózsa az rózsa kijelentés így nem csak reprezentáció, amely azt az információt hordozza, hogy a rózsa = rózsa, azaz „a dolgok azok, amik”, hanem egyben szöveges és képi ornamentika is.
Kovács Gerzson Péter koreográfus legújabb darabja, A rózsa az rózsa az rózsa … című táncszínházi produkció az absztrakt tánc és a referenciális gesztusnyelvi mozdulatok jellé válását, tartalommal való feltöltődését és kiüresedését vizsgálja.
táncosok:
Bozsányi Liliána
Czvikli Fanni
Kiss Rebeka
zene:
Kovács Jeromos
látványterv, világítás:
KGP
koreográfus:
Kovács Gerzson Péter
támogatók:
KIM, NKA, MMA
