,, Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert bár semmi rosszat nem tett, egy reggel letartóztatták.”
,,Hogy mik a hagyományos szomorúmanók, ezt itt nem kell magyaráznom, de Prágában sem kellene, Szabadkán se, Varsóban se, Kolozsvárt se, legföljebb emlékeztetni, hogy belül ott dobog a narancsszív.
több
Hallottam, hogy van egy cseh szamizdatszerző, álneve Jozef K., kéziratai évek óta keringenek- ahol tudnak, és hogy senki se tudja, ki ő.
Hogyha nem tudni, ki Jozef K., akkor bárki lehet Jozef K., bárki hagyományos szomorúmanó; ha tehát a kultúra kéretlen őre végigmegy a Károly hídon, mert lejárt a munkaideje, vagy csak elfáradt, vagy hiányzik a család és még a gyerekkel is matekozni kell, függvényábrázolás!, szemben bárki jön feléje, öreg, fiatal, boldog, boldogtalan, nő, férfi, egylábú, kétlábú, háromlábú, pardon, tolószékes, középkorú kurva, sudár papnövendék, bárki a kultúra kéretlen őre nem lehet biztonságban, hisz mindőjük lehetne Jozef K.
És ezt kéne elérni, ezt a bizonytalanságot, bizony, megint, szabadságot, függetlenül a hidaktól, Károly, Erzsébet, folyóktól, Moldva, Duna, s elérni azt, elszakadva most már az irodalomtól, hogy bárki az országból potenciális igazmondó lehessen. Legyen tehát valódi nevünk ál-név, mely éppen minket leplez, le.
Uraim, hagyományos szomorúmanók! Öltsük fel hát valódi álorcánkat! És ne csüggedjetek, ha mást nem, egymást fölismerjük, triviálisan, a hagyományosságról, a szomorúságról és a manóságról.”
Esterházy Péter
Játsszák:
Boros Ádám (m.v)
Georgita Máté Dezső
György Zoltán Dávid (m.v.)
Messaoudi Emina
Orbán Borbála
Tóvaj Ágnes
Fordító: Györffy Miklós
Hang: Bredán Máté
Asszisztens: Kónya Klára
Látvány: Molnár Anna
Dramaturg: Kukk Zsófi
Rendező: Tárnoki Márk
Christopher egy napon élettelenül találja Wellingtont, a szomszédék kutyáját. Wellingtont vasvillával ölték meg.…
Adott egy kor, adott egy mindenki által szeretett nőideál, Sisi, aki maga volt…
New York, Peking, Dubai, Las Vegas, Monte Carlo és Tokió után újra Budapesten…
