Ki ne ismerné a tücsök és a hangya meséjét? A hangya egész évben melózott, mint az állat, és mire eljött a tél, felélte minden tartalékát. Átkopogott hát a tücsökhöz, hogy kölcsön kérjen tőle… vagy hogy is volt?
Aesopus, a világ első mesemondója végre Magyarországra látogat, és azt mesél, amit akar! Tudniillik szabad. Egy felszabadított rabszolga. Púposnak púpos, mégis egyenes gerincű. Két lába van, mégis megbotlik. Ha kell, ravasz róka, ha nem, hát ma született bárány. Akárhogy is: nagykutya. Egy fecske, aki nem. Ahhoz mi is kellünk. Ha jól hegyezzük fülünk, és nem ijedünk annak árnyékától, mint a gyáva nyúl, akkor talán megértjük a tanulságot. Vagy annak hiányát, és az est végére tán egy kicsit szabadabb rabszolgák leszünk.
Antik stand upba ágyazott állatkodás az emberi gyarlóságról. Didaktikus táncdalest igéző idézőjelekben. Állítva kérdezés, és kérődzve állítás. Más tollával ékeskedés két felvonásban!
Az Örkény Színház társulata nem kevesebbre vállalkozik, minthogy egy zenés revü keretében gondolja újra az aesopusi meséket, amelyek háromezer év alatt mit sem veszítettek érvényességükből.
