A nagymama.

Minden idők egyik legkedveltebb romantikus története, az ikonikus film sikeréhez méltó, musicalként születik újjá a Madách Színház színpadán.

Zenés játék Stravinsky The Rake’s Progress című műve nyomán. A darab főhőse, Tom átlagos fiatalember, akit egy pillanat alatt rabul ejt a könnyű gazdagság és hírnév ördögi ígérete. A fausti egyezség során a sátáni Nick mesteri módon manipulálja a fiút, aki otthagyja szerelmét és követi Nicket a teljesítmény és befektetett munka nélkül kínált siker álomvilágába. Az út azonban a kárhozatba vezet. A zene parodisztikus jellege és a rendezés komikus elemekben bővelkedő formanyelve a fiatalok számára is könnyen befogadhatóvá teszi ezt a produkciót, hiszen a darab több olyan problémára tapint rá, ami digitalizált, közösségi média által uralt világunkban különösen a fiatal generációt érinti.

Vígjáték az áramszünetben. Miközben a társaság nem lát semmit, a nézők mindent látnak… Brindsley és Carol fiatal pár. A férfi feltörekvő szobrász, és menyasszonyával elloptak pár műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy azokkal lenyűgözzék Carol vendégségbe érkező apját, illetve annak gazdag műgyűjtő barátját, Lembergert. A vendégek érkezése előtt azonban elmegy az áram, és teljes sötétségben kell megfelelni az apósjelöltnek, Melkett ezredesnek. Mindeközben beállít a sötéttől rettegő felsőszomszéd, Miss Furnival, felbukkan Brindsley korábbi szeretője, Clea, ráadásul a szomszéd lakó, akitől a műtárgyakat „köcsönvették”, Harold Gorringe is idő előtt hazatér… A klasszikus bohózati helyzeteket az teszi még viccesebbé, hogy a szereplők a sötétben semmit nem látnak, a nézők viszont mindent.