Közreműködik: Farkas Gábor – zongora / MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Farkas Róbert
Arthur Honegger: Pacific 231
Honegger szimfonikus költeménye a 20. század egyik legkülönlegesebb zenekari darabja, amelyet - meglepő módon - egy nagy teljesítményű gőzmozdony inspirált. A mű azonban nem pusztán hangfestés: Honegger elsősorban az erő, a mozgás és a gépi energia zenei ábrázolására törekedett. A darab fokozatosan építkező szerkezete a lassú indulástól a teljes sebességig vezet, miközben a ritmika és a hangszerelés folyamatosan változik. A Pacific 231 egyszerre újszerű és gondosan formált kompozíció, amely a gépkorszak lendületét és a zenekar hatalmas erejét állítja középpontba.
Rimszkij-Korszakov: Capriccio Espagnol, op. 34
A Capriccio Espagnol (Spanyol capriccio) a zenekari koloritjáról és virtuóz hangszerelésről híres Rimszkij-Korszakov egyik legnépszerűbb műve. A darab eredetileg hegedűszólóra készült, végső formájában azonban ragyogó zenekari kompozícióvá vált. Mint a romantikában gyakran, ezúttal is spanyol népzenei témák és ritmusok adják a mű alapját, amely aztán öt összefüggő tételben bontakozik ki. A zeneszerző szinte minden hangszercsoportnak fontos szerepet szán, így a darab egyfajta zenekari parádévá válik, amelyben a temperamentumos tánckarakterek és a lírai pillanatok váltják egymást.
Manuel de Falla: Éjszakák a spanyol kertekben, G. 49
De Falla zongorára és zenekarra írt műve nem hagyományos versenymű, sokkal inkább szimfonikus impressziók sorozata. Három tétele különböző spanyol helyszínek hangulatát idézi meg, finom színekkel és atmoszférateremtő eszközökkel. A zongoraszólam nem virtuóz dominanciára törekszik, hanem a zenekari szövetbe simulva gazdagítja a hangzást. A műben a spanyol népzenei elemek, az impresszionista hatások és a mély líraiság különleges egységet alkotnak, bensőséges éjszakai hangulatot teremtve.
Georges Bizet: Az arles-i lány – 1. és 2. szvit
Bizet kortársa, Alphonse Daudet színművéhez komponált kísérőzenéje eredetileg nem aratott sikert, a belőle készült szvitek azonban hamar önálló koncertdarabokká váltak. Az 1. és 2. szvit Provence hangulatát, népzenei ihletésű dallamait és karakteres táncait idézi meg. A legismertebb tételek – köztük a Farandole – lendületes ritmikájukkal és színes hangszerelésükkel ragadják meg a hallgatót. A szvitek egyszerre líraiak és temperamentumosak, Bizet kivételes dallamérzékét és drámai érzékenységét mutatva meg.
– baljos –
