Varázslónak lenni korántsem olyan egyszerű és mókás, de nem ám! Ha rosszul teljesítesz az iskolában, akkor csak egy lakótelepre rendelnek ki, a betondzsungel közepén, még csak a KáVét sem találod, és ilyen környezetben aztán tényleg nem megy a varázslás! A KáVé egyébként a Központi Varázslóiroda, a minden varázslatot nélkülöző körzet új mágusa pedig Fitzhuber Dongó, a kétbalkezes varázsló. Megcsappant lelkesedéssel, ingyenes varázslást ígérő hirdetőtáblával próbálja becsábítani az embereket, ám a siker elmarad. A lakótelep közömbös. Valóságos. Nincs benne semmi mese. Hát értitek ezt…? Még hogy nincs benne semmi mese! Még szerencse, hogy Éliás Tóbiás is így gondolja, mert legalább van kinek bebizonyítani, hogy téved! Igaz, hogy a háztömb nem kacsalábon forgó palota, és a megmentendő királylányt a gyapjúviaszról nevezték el (Ne nézz így, kis barátom; segíti a sebgyógyulást!), de azért… egy kétbalkezes varázsló életében ez is megjárja.
Békés Pál mesejátéka hemzseg a mókás karakterektől. Többek között Irma néni, a nyugdíjas boszorkány (Csombor Teréz), Első Badar király (Pál Attila) és Hoppmestere (Szokolai Péter), a királylány (Trokán Nóra).
