A fiatal Wagner egyik korai operája, a Rienzi bemutatása után alkotói és magánéleti válságba került. A rá nehezedő magány, egy viharos tengeri hajóút és Heinrich Heine egyik szatirikus regénye ihlette következő operáját, melynek témája a bolygó hollandi legendája volt: a tengeren bolyongó hajósé, aki arra ítéltetett, hogy hétévente léphessen csak partra, s akit egy nő igaz szerelme válthat csak meg az őt sújtó átoktól. A romantikus művet 1843-ban mutatták be, és máig a szerző egyik legnépszerűbb darabjának számít. Wagner muzsikája elementáris hatással idézi meg a természeti erők és az emberi érzelmek szédítő viharát.
„A végtelent ábrázoló közeg nem feltétlen kell, hogy a tenger legyen” – nyilatkozta a zenés színházi munkásságáért 2016-ban Nádasdy Kálmán-díjjal kitüntetett Szabó Máté, aki a Don Giovanni sikere után újra operát rendez Miskolcon. „A magányt minél radikálisabb eszközökkel szeretnénk ábrázolni, ezért ez az előadás egy még végtelenebb közegben, az űrben játszódik.”
A produkció a Miskolci Nemzeti Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok koprodukciójában valósult meg.
Közreműködik a Miskolci Nemzeti Színház Zenekara és Énekkara, és a debreceni Csokonai Színház Énekkara
Magyar nyelvű feliratok Meller Ágnes nyersfordítása alapján
Karvezető: Gyülvészi Péter
